A fantasy mellett a másik kedvelt műfajom a sci-fi. Igaz az elmúlt években kicsit hanyagoltam a témát, és régen sem a nagy nevektől olvastam (pl. Asimov vagy Lem stb.), hanem inkább antológiákat, novellákat. Így amikor Nima-nál olvastam a könyvről, teljesen egyértelművé vált, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Azonnal meg is rendeltem a könyvet, amit sajnos nem tudtam azonnal kézbe venni, mert volt (van?) egy kis hibája. Büdös volt! Nem egy új könyv finom, friss és jó illata szállt fel a lapokból, mikor kinyitottam, hanem egy nagyon lepusztult, kínai, gyors kajálda konyhájának szaga áradt felém. Öklendezni kezdtem és csak hosszú idő elteltével (3 hónap), miután kiszellőztettem a könyv lapjait, tudtam csak a kezembe venni. Amit már nagyon vártam, és ami pont jól jött a hosszú repülő út során.
Amint elkezdtem olvasni, akarva akaratlanul is elmosolyodtam azon, hogy egy igazi űroperát olvasok sokkal közelebb az űrhöz, mint azt gondoltam volna. Menet közben döbbentem rá, hogy egy olyan történetet olvasok, ami szintén egy repülőn (igaz űrhajón) játszódik az űrben, galaxisok között, míg én egy repülőgépen olvasok két földrész között. :) Így utólag is beleborzongok!
Egy olyan korszakban járunk, ahol az űrutazás még gyerekcipőben jár, de a klónozást már nagyon is mesterfokon űzik. Ebben az időben él Abigail Gentian egy olyan tudós család sarja, akik a klónozásra specializálódtak. Egyszer csak elhatározza, hogy ezer klónra hasítja magát, akiket aztán kiküld a galaxisba, hogy minél több tudást és bölcsességet szerezzenek. A klónok hasadványoknak nevezik magukat, ők ezren alkotják a Gentian-klánt. (Később kiderül nem ők az egyetlen klán.) A klán tagjai bizonyos időnként újraegyesülnek, hogy megosszák egymással az addig megszerzett tudást.
A harminckettedik egyesülés azonban mindent megváltoztat. Valakik megtámadták és szinte teljesen kiirtották az egyesülésre összegyűlt hasadványokat, csak egy maroknyian élték túl.
Két hasadvány, Campion és Purslane, is az elhunytak között lennének, ha nem lennének olyan makacsok, hogy a klán szabályai ellenére is együtt utaznak, közösen gyűjtve a tapasztalatokat. Sőt szerelmesek is egymásba. Tudtukon kívül a saját önfejűségük menti meg őket a haláltól, azzal, hogy több évtizedes késéssel érkeznének meg a gyülekező helyre. Előtte azonban vészjelzést kapnak, hogy kerüljék el a bolygót, a támadás miatt.
A két hasadvány és a maroknyi túlélő versenyt fut az idővel, hogy kiderítsék kik és miért akarnak a Gentian-klánnal leszámolni, és teljesen kiirtani őket. Ám a nyomozás során olyan megdöbbentő igazságokra derül fény, amelyek megváltoztatnak mindent, amit addig tudtak, vagy tudni véltek, és melyek elindítanak egy megfékezhetetlen lavinát, mert sokkal több forog kockán, mint a klán fennmaradása.
A könyv részekre és fejezetekre oszlik. Minden egyes rész egy-egy Abigail Gentian történettel kezdődik. Az ő életéből kapunk egy rövid történetet, lassan megismerjük gyerekkorát és hogy miért is jutott arra a döntésre, hogy ezer klónra hasítja magát, akiket aztán kiküld a galaxisba tudást gyűjteni. Ezt követően fejezetekre bomlik, amiket Campion és Purslane felváltva mesél el. Közben megismerjük őket, a gondolataikat és a szerelmüket, mely nem mondható hétköznapinak, mivel már több, mint 6 millió éve tart. Ennek ellenére nem éreztem csöpögősnek, sőt pont annyi érzelmet kaptam, ami még is csak érzékeltette, hogy ők ketten emberek. A "nyomozás" során segítségükre van egy gépember, egy aranyszínű robot, Hesperus is, akit az utolsó körútjuk során mentettek meg, és akinek amnéziája van, de sokkal több, mint aminek látszik.
Egy olyan űropera, melyhez nem kell űrhajó, amelyik a fénysebességgel tud repülni, mert olvasás közben úgy éreztem, hogy annál is gyorsabban repültem át rajta, annyira lendületes és izgalmas. Izgultam, hogy a két kedvencem Purslane és Hesperus túlélik-e, hogy mi lehet a nagy titok, és sikerrel járnak-e. Jó volt a történet során egyre közelebbről megismerni őket, és megérteni mit miért tesznek, kinek mi a fontos. Furcsa volt, hogy az idő mennyire nem fontos senkinek, köszönhetően a különböző technikai eszközöknek (sztázis kamra, hibernálás stb.), melynek segítségével átaludták az idő nagy részét, hogy a nyomozás, az üldözés több százezer évet vett igénybe, számukra mégis csak napoknak tűnt. Nagyon irreális, és természetellenes. Az én kicsi szürkeállományomnak felfoghatatlan ez a fajta utazás. :)
Hesperus az örök kedvencem lett. Egy nagyon érdekes és egyedi személyiség.
Egyszerre robot és ember, mégis sokkal emberibb, mint bármelyik más
élőlény. Az amnéziája miatt titokzatosság lengi körül. Rejtély, hogy honnan jött, mi volt az a nagyon fontos küldetés, amelyet teljesíteni akart, és hogy hová tart. Ki is ő valójában? Se Campionnál, se Purslane-nál nem éreztem ennyi kérdőjelet. Bár ahogy egyre jobban megismerjük Abigail Gentian történetét, kapunk azért egy-két kérdőjelet, amin igazán elgondolkozik az ember.
Meg kell említenem még a Palotást, amely egyfajta szerepjáték, csak sokkal felturbózott verzióban. Egy nagyon érdekes "doboz", melyben a játék valósággá válik, és csak nehezen választható szét ez a játék-valóság az igazi valóságtól. Egy nagyon különleges és veszélyes játék doboz, amely kihat a jövőbeni eseményekre, és Abigail-re. Merthogy még ő kapta gyerekkorában, és sokat játszott benne a kisfiúval. A végére kiderül, hogy kulcsszerepet tölt be az a játék, amit ők ketten játszottak.
A könyv egyetlen egy hátránya, hogy a
vége elnagyolt lett. Kicsit összecsapottnak tűnik, de lehet ez csak
azért tűnik annak, mert vannak folytatásai. Remélem azokat is
megjelentetik magyarul. Maradtak kérdőjelek, és megválaszolatlan kérdések, de remélem a folytatások mindenre fényt derítenek majd.
Olyan kicsinek és tudatlannak éreztem magam, mint még soha, amikor
belegondoltam, mégis mekkora a galaxisunk, mennyi idegen életforma lehet
odakint, és hogy mennyire a kezdetén vagyunk az emberi életnek.
Teljesen beleszédültem. Egy olyan világ részese lehettem, mely sokkal
több űr technológiánál, a csillagoknál és a különböző idegen fajoknál.
Egy olyan világ szippantott magába, mely valahol tényleg létezik, elég
csak fölnézni a csillagos égre.
