Talán épp egy szombati napon kezdtem el, ezt a nem éppen vékonynak nevezhető könyvet. A közös történetünk a könyvvel mégsem egy szombati napra esik, de sokkal régebbre nyúlik vissza, ha nem is több száz évre, de sok-sok évre. Aki szegedi, az talán még emlékszik azokra az időkre, amikor a Centrumban még volt könyves részleg, és lehetett könyveket venni. Miközben a polcok között lődörögtem és könyveket nézegettem, figyelmes lettem egy nagyon is vaskos könyvre. Amikor levettem a polcról és elolvastam a címét, majd jobban szemügyre vettem a borítót, a könyv teljesen megbabonázott. Éreztem, hogy nekem ezt el kell olvasnom, nekem kell ez a könyv. Sajnos az élet úgy hozta, hogy csak 13 évvel a sorsdöntő nap után kerüljön a birtokomba, és kezdjek bele a régóta vágyott történetbe. Ha ránézek a könyvre, a mai napig ugyanaz a bizsergés és érzés fog el, mint amikor legelőször a kezembe vettem. És ez így is maradt a történet befejezése után is. Ez egy ifjúkori szerelem. :)
"Az üstökössel kezdődött minden… Váratlanul bukkant fel a vészjósló égi
vándor, és rátapadt az éji égboltra, mintha soha többé nem akarna már
eltűnni onnét. Aztán Antwernonba, a szabadelvű polgárok lakta
neltholandi városba érkezett Norven Kather, a kegyetlenségéről hírhedt
főinkvizítor. A pokoli látomások kínozta férfi lángoló prédikációt
tartott a székesegyházban, kíméletlen harcot hirdetvén az eretnekek, a
pogányok, és a boszorkányok, az egyház örök ellenségei ellen.
Antwernon vezetősége nagy misztériumjátékot rendezett a neves férfiú
tiszteletére, ám az ünnepély az est fénypontján váratlan tragédiába
torkollott. Grabrik Geernlem, a városban lakó rézmetszőinas-fiú túlélte
ugyan a szörnyű éjjelt, azonban egy baleset következtében mély ájulatba
zuhant, melyben különös álmot látott egy boszorkánylányról, aki a furcsa
szerzetek, törvényen kívüli különcök lakta, titkokkal teli
Ardennon-hegyvidék felé hívta őt. A betegségből felépült, ám az álomtól
megbabonázott Grabrik fellopódzott az inkvizítor Ardennonba tartó
hajójára…
És az utazás során különös kapcsolat szövődött a férfi és a fiú
között; ám míg ez az út egyikőjüket lidércnyomásai birodalmába, addig
másikójukat addig sosem hitt csodák, borzongató, és lenyűgöző kalandok
világába vezette… "
Ez egy nagyon jól megírt és kitalált fantasy mese, melyben azért kapunk egy kis ízelítőt milyen is lehetett a boszorkány üldözés, és az ezzel járó borzalmas inkvizíció. Egy izgalmas, sajátos világot teremtett meg az író, mely tele van más-más fajjal (kradrakok, drandalgok stb.), egyedi és különleges karakterekkel. Ahogy haladtam előre a cselekményben mindig találkoztam valakivel, aki valamilyen tulajdonsága kirítt, és színesebbé tette a történetet - imádtam őket, és örültem, hogy végig megtartotta ezt a "szokását" az író. Kedvenceim figuráim: Rableis doktor, Yorek és Josnik Hende. Ilyen volt még Hosszúorrú Trold, Talrap király, bár az ő különcsége egy kicsit idegesített. Tetszett, hogy a vkryng-nek egyedi nevei voltak (Puhanyelvű Wreb, Laposfarkú Trok, Asszonytólrettegő Blud stb.)
Anno olvastam és tanultam is, hogy milyen volt az inkvizíció és a boszorkány üldözés, a borzalmas kínzásokról nem is beszélve, de itt annyira tiszta és éles képet kaptam, hogy néhol fölfordult a gyomrom, és dühömben nem tudtam mást tenni, mint szidni Norven Kather-t, akit csak úgy hívnánk a mai időkben, hogy egy elmebeteg, szadista állat. Valószínű azért estek annyira rosszul a kínzások, és a máglya halálok, mert a szereplők, akiket boszorkánysággal vádolt, és akiknek a lelkét meg akarta menteni a tisztító tűz által, közel kerültek hozzám. Mindenesetre nagyon megrázó és borzalmas részek voltak, remekül írta meg Glendown. Ami persze nem csoda, mert ha jól tudom, akkor William Glendown, alias Beregi Tamás,történelem szakos volt az egyetemen.
A molyon 4 és fél csillagot kapott tőlem. A levonást két apró hibáért kapta. Az egyik, hogy ez elején nagyon döcögve indult be a történet. A másik meg, hogy miután Grabrik eljutott a Boszorkánytanyára és ott találkozott Mirebennel, leült a történet. Túl sokat időztünk el azzal, hogyan találnak egymásra, hogy mennyit szánkóznak, és milyen nagyokat játszanak, meg hogy merre csavarognak a tanyán stb. Sok volt, lassan haladtam vele.
Egy nagyon jó klasszikus fantasy, nem épp szokványos véggel, tele mindenféle lénnyel, és egy kis történelmi morzsával. Kell ennél több. Mind ez persze nem lenne olyan amilyen, ha nincs ilyen jó fantasztikus írói stílusban megírva.
És hogy milyen is, íme egy kis ízelítő:
"Az alkony szürke pora szétterjedt a levegőben, szemcséssé tett azt, a táj kontúrjai feloldódtak, reszkettek, mintha a közelgő fagy bizsergetné őket."
"Rabelist különös ... vonzalom fűzte az emberi kiválasztás problematikájához ... A tudós leghíresebb műveinek már a címei is sokat elárultak: 'A kakálás diszciplínájának alapvető erkölcsi törvényeiről.', 'Székelés közben felül és alul hallatott zajok, zörejek életkortól, nemtől és vallási hovatartozástól való függősége.' ... "
"Elvették a régi törvényeket, hogy újakat csináljanak ... , a szellemeket angyalokkal, a régi ünnepeket unalmas egyházi szertartásokkal váltották fel, ... , a mágia helyett pedig Isteni csodatételekről kezdtek beszélni."
" Josnik elővett egy cipót, és megpróbálta azt megszelni az asztalon heverő vékony szelet, csontszáraz sajttal, majd érezvén, hogy nem boldogul, a közelben heverő merőkanállal kezdte reszelni a kenyeret."
"Az erdő hamarosan teljesen megkopaszodott, a levegő pedig felfázott a novemberi fagyoktól: zúzmarát tüsszögött a tájba, s jeges szelet a vándorok nyakába."
